Példabeszédek12

A szilárdság és az isteni jóindulat útja

A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.

Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.

Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.

Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.

Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]

Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.

Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.

A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.

Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.

Consolidated into verse 27 by this translation.

Use ← → arrow keys to navigate