- English
- King James KJV
- Complete Jewish CJB
- World English WEBM
- Berean Standard BSB
- American Standard ASV
- Geneva GNV
- Young's Literal YLT
- Douay-Rheims DRC
- International
- Shqip ALB
- العربية SVD
- বাংলা BN-IRV
- မြန်မာ Judson
- 简体文 CUV-S
- 繁體中文 CUV-T
- Čeština BKR
- Nederlands STVE
- Français LSG
- Deutsch SCH
- Ελληνικά Vamvas
- ગુજરાતી GU-IRV
- Hausa HCB
- עברית Hebrew
- हिन्दी HCV
- Magyar KAROLI
- Bahasa Indonesia INDO-TB
- Italiano Diodati
- 日本語 Kougo
- 한국어 Korean
- മലയാളം MAL
- मराठी MRCV
- Norsk DNB
- فارسی OPV
- Polski BG
- Português Almeida
- Română Cornilescu
- Русский Synodal
- Español RVG
- Kiswahili Neno
- Svenska SV1917
- Tagalog TAG-ADB
- தமிழ் TCV
- తెలుగు TSA
- ภาษาไทย THAI-KJV
- Українська Ohienko
- Tiếng Việt CADMAN
- Yorùbá YCB
Jób32
Listen to this chapter
0:00
0:00
A barátok abbahagyják a beszédet
1
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:
2
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3
De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.
5
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.
Elihu igazolja közbelépését
6
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
14
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Elihut belső kényszer készteti beszédre
15
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.
16
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
19
Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.
20
Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!
Use ← → arrow keys to navigate
Settings
Reading Style
Typeface
Font Size px
Reading Width chars
Options
Study Note