Énekek éneke 2:8-14
8
Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9
Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11
Mert ímé a tél elmult, az esõ elmult, elment.
12
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13
A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj hozzám!
14
Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, a magas kõszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs