Zsoltárok 77:2-10
2
Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
3
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4
Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
6
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.
7
Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
8
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9
Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?
10
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs