A mély nyomorúság kiáltása
2
Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
3
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4
Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs