TRV
Zsoltárok 31:2-13
2
Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
3
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
4
Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
5
Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
6
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
7
Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
8
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
9
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
10
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
11
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
12
Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
13
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
Settings