TRV
A zsoltáros nyomorúságának mélysége
9
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
10
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
11
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
12
Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
13
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
Settings