TRV
Zsoltárok 22:2-21
2
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
3
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
4
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
5
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
6
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9
Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
10
Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
11
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
12
Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
13
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
14
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
16
Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
17
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
18
Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
19
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
20
De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
21
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
Settings