Zsoltárok 106:7-31
7
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8
De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
10
És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
11
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
12
És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
13
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
14
Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18
És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
20
Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21
Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23
Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
24
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
25
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26
De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
27
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
28
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
31
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
Settings