Jézus négyezer ember megvendégelése

29

És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

30

És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,

31

Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.

32

Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.

33

És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?

34

És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.

35

És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

36

És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

37

És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

38

A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

39

És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options