Lukács 24:29-53
29
De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30
És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31
És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
32
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.
36
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42
Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43
Melyeket elvõn, és elõttök evék.
44
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.
45
Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47
És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.
48
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.
50
Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.
51
És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52
Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Settings