Jónás imádsága a hal gyomrából

1

Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

2

És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.

3

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

4

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

5

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!

6

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.

7

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

8

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

9

A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;