János 10:14-38
14
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,
15
A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.
17
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18
Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19
Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.
20
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21
Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22
Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24
Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:
28
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.
29
Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.
30
Én és az Atya egy vagyunk.
31
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.
32
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),
36
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.
Settings