Jób 41:15-34
15
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
16
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
17
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19
A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
20
Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
21
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.
22
Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
23
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24
Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
25
Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
27
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28
A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.
33
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34
Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs