TRV
Jób 10:1-17
1
Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
2
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
8
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11
Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
13
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
15
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Settings