Genezis 6:1-13
1
Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.
3
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.
4
Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.
5
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében.
7
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8
De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.
9
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10
És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11
A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással.
12
Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az õ útát a földön.
13
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe.
Settings