Bibliai versek erről: Persecution: Of Jesus

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.