Magyar

Énekek éneke 6

A vőlegény dicséri a menyasszony szépségét 1–7

1
Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
2
Fordítsd el a te szemeidet én tõlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
3
A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljõnek a fördõbõl, melyek mind kettõsöket ellenek, és meddõ azok között nincsen.
4
Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
5
Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
6
És az én galambom, az én tökéletesem, az õ anyjának egyetlenegye, az õ szülõjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják õt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.
7
Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?

A menyasszony hirtelen visszatérése 8–13

8
A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fûveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ, és a pomagránátfák virágzanak-é?
9
Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
10
Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
11–13
Not available in this edition.

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs