Zsoltárok 141
Megszólítás és könyörgés áldozatul 1–2
1
Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2
Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
A száj és a szív őrzése 3–4
3
Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
4
Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
Az igaz feddés értéke 5–7
5
Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6
Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7
Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
Könyörgés végső szabadításért 8–10
8
De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9
Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
10
Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note