A vőlegény dicséri a menyasszony szépségét

Énekek éneke 6:4-10

Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

Hatvanan vannak a királynék,

És az én galambom, az én tökéletesem,

Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,

A diófás kertekbe mentem vala alá,

Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem

Térj meg, oh Sulamit!