Zsoltárok 88:2-19
2
Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
3
Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
7
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9
Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15
Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19
Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs