TRV
Zsoltárok 73:1-14
1
Aszáf zsoltára.
2
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
5
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
7
A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10
Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
11
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
13
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Settings