Zsoltárok 59:1-10
1
Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.
2
Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
3
Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
5
Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]
6
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
7
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
9
Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10
Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
Settings