TRV
Zsoltárok 144:1-11
1
Dávidé.
2
Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6
Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10
Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
Settings