Zsoltárok 144
Dicséret az isteni harcosnak 1–2
1
Dávidé. Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2
Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
Elmélkedés az emberi mulandóságról 3–4
3
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
Könyörgés kozmikus beavatkozásért 5–8
5
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6
Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Dicséret fogadása és újbóli könyörgés 9–10
9
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10
Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
A nemzeti jólét látomása 11–15
11
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note