Könyörgés irgalmas szabadításért

Zsoltárok 109:21-29

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!