TRV
Példabeszédek 5:1-14
1
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
3
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
4
De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
5
Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
6
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
11
Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12
És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13
És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Settings