Márk 8:1-19
1
Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:
2
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
3
És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.
4
Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
5
És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
6
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
7
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
8
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
9
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.
10
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
11
És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.
12
Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
13
És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
14
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
15
És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
16
Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
17
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
18
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
19
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.
Settings