Isten kérdései Jóbnak

1

Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:

2

Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

3

Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

4

És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ?

5

Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!

6

Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!

7

Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!

8

Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

9

Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

10

Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!

11

Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!

12

Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

13

Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

14

Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.