Jób 23:3-17
3
Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
4
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
5
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7
Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8
Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
9
Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
10
De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11
Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
12
Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13
Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14
Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
15
Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
16
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17
Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
Settings