Jakab 1:1-14
1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8
A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.
9
Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával;
10
A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.
11
Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.
12
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.
13
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.
14
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Settings