József találkozik Benjáminnal; a lakoma

26

Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.

27

És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?

28

Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.

29

És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

30

Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

31

Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.

32

És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.

33

Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

34

Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options