TRV
Ezékiel 22:1-22
1
És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2
És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add tudtára minden útálatosságait,
3
És mondjad: Így szólt az Úr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljõjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertéztetésére;
4
Véred miatt, melyet ontottál, lettél bûnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak.
5
A kik közel s távol vannak tõled, megcsúfolnak téged, te fertézett nevû, sok háborúságú!
6
Ímé, Izráel fejedelmei, kiki az õ tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.
7
Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.
8
A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.
9
Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.
10
Az atya szemérmét föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erõszakolták benned.
11
Egyik felebarátjának feleségével cselekedett útálatosságot, a másik meg menyét fertéztette meg fajtalanságban, s volt, a ki húgát, atyjának leányát erõszakolta benned.
12
Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.
13
És ímé, összecsapom tenyeremet nyereségeden, a melyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lõnek te benned.
14
Vajjon megállhat-é szíved, avagy erõsek lesznek-é kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Én, az Úr, szólottam és meg is cselekszem.
15
És eloszlatlak téged a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.
16
S örökségül bírlak téged a pogányok szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
17
És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
18
Embernek fia! Izráel háza salakká lett nékem; egészen réz és ón és vas és ólom a kemencze közepette; ezüstsalakká lettek:
19
Ennekokáért így szól az Úr Isten. Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, azért ímé, egybegyûjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.
20
A mint egybe szoktak gyûjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemencze közepébe, hogy tüzet gerjeszszenek rá a megolvasztásra; így gyûjtelek egybe búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.
21
És egybegyûjtelek titeket, és rátok fúvom búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.
22
A mint megolvad az ezüst a kemencze közepében, úgy olvadtok meg õ benne, és megtudjátok, hogy én, az Úr öntöttem ki haragomat reátok.
Settings