God

Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.

Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.

Dávid zsoltára emlékeztetõül.

Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.