Magyar

Zsoltárok 6

Könyörgés irgalomért és az ítélettől való szabadulásért 1–4

1
Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
2
Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4
Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Az élet szükségessége Isten dicséretéhez 5–6

5
Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6
Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

Fáradtság és bánat az ellenségek miatt 7–8

7
Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8
Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Bizalom Isten válaszában 9–11

9
Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10
Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
11
Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs