Zsoltárok3

A válság és a gúnyolódás

1
Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.
2
Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

Istenben bízom, ő az én pajzsom

3
Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
4
De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

Békés alvás veszélyek között

5
Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
6
Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

Könyörgés isteni szabadításért

7
Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
8
Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options