Zsoltárok 3
A válság és a gúnyolódás 1–3
1
Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.
2
Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
3
Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
Istenben bízom, ő az én pajzsom 4–5
4
De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
5
Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
Békés alvás veszélyek között 6–7
6
Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
7
Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Könyörgés isteni szabadításért 8–9
8
Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
9
Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note