Zsoltárok 146
Felhívás dicséretre és élethosszig tartó elköteleződés 1–2
1
Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2
Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
A halandókban való bizalom veszélye 3–4
3
Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4
Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.
Boldog, akinek reménysége az Úr 5–10
5
Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
6
A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;
7
Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8
Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9
Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10
Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note