Zsoltárok 135
Felhívás dicséretre a templomban 1–4
1
Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2
A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!
4
Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
Isten uralma az egész teremtés fölött 5–7
5
Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6
Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7
Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.
Isten hatalmas szabadító tettei 8–12
8
A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.
9
Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10
A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:
11
Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12
És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
Isten örök neve és igazsága 13–14
13
Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.
14
Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.
A bálványok balgasága és tehetetlensége 15–18
15
A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16
Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17
Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18
Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
Végső felhívás az Úr áldására 19–21
19
Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20
Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21
Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note