Dávid személyes panasza és könyörgése
5
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6
Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7
Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
8
Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9
Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
10
Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs