Magyar

Zsoltárok41

Az irgalmasság áldásai a nyomorultak iránt

1
Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2
Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3
Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

Dávid személyes panasza és könyörgése

4
Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6
Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7
Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
8
Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9
Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

Bizalommal mondott könyörgés isteni szabadulásért

10
Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11
De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
12
Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

Dicsőítés: az első könyv befejezése

13
Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options