TRV
Zsoltárok 39:7-11
7
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
Settings