A zsoltáros nyomorúságának mélysége

Zsoltárok 31:9-13

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.