Igéd lámpás a lábam előtt

Zsoltárok 119:105-112

105

Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

106

Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

107

Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

108

Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

109

Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

110

Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

111

A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

112

Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.