Jézus imádkozik a Gecsemáné kertben

32

És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.

33

És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;

34

És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.

35

És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra;

36

És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.

37

Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

38

Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen.

39

És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.

40

A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.

41

Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.

42

Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.