TRV
Lukács 2:25-35
25
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.
26
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27
És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28
Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:
29
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
33
József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.
34
És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;
35
Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
Settings