TRV
Jób 37:6-13
6
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
7
Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
8
Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
9
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
11
És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Settings