TRV
Jób 36:24-33
24
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
25
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
28
A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29
De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
30
Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
32
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33
Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]
Settings