TRV
Jób 29:7-11
7
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
9
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10
A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
Settings