Jób 29:11-16
11
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
12
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16
A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs